A BEATLES MEGALAKULÁSA.
1959-ben alakult angol zenekar.
Eredeti felállás: John Lennon gitár, ének;
Paul McCartney gitár, ének;
George Harrison gitár, ének;
Stuart Sutcliffe basszusgitár;
Pete Best dob.
[photo]1761812[/photo]
A világ legismertebb és a műfaj szempontjából legjelentősebb zenekara. Több könyvtárnyi anyagot írtak már össze róluk, megírták mindazt ami megtörtént és azt is ami csak megtörténhetett volna. Őszintén szólva igen nehéz a magunk szabta enciklopédikus keretek között maradva írni róluk. Olyan ez mintha Shakespeare életművét 30-40 mondatban intéznénk el, akkor amikor néhány kötet kellene. No de lássuk hogyan is alakult a Beatles életpályája, röviden. A banda Liverpoolban kezdete pályafutását. A kikötővárosba érkező tengerészek, üzletemberek jóvoltából pezsdült meg a popélet, miután az angol fiatalság megismerkedett az amerikai rock and roll és rythm and blues előadók lemezeivel. Az iskolatársakból és gyerekkori barátokból alakult The Silver Beatles a helyi sikerek után Hamburgba szerződött, ahol a kikötői negyed éjszakai klubjaiban játszottak napi 8-10 órát. A rendkívül megerőltető munka - a tagok saját bevallása szerint is - nagyon jó iskolának bizonyult, s megteremtette azokat az alapokat, melyeken a hatvanas évek elejétől a Beatles karrierje kibontakozott. Több hamburgi vendégszereplés után 1962-ben tértek vissza Liverpoolba, ahol az azóta lebontott Cavern klubban játszottak. Itt fedezte fel őket Brian Epstein, akinek lemezüzletében már érdeklődtek a Beatles egyik NSZK-ban készült felvétele a My Bonnie után. Időközben Sutcliffe megvált az együttestől (1962-ben agytumorban meghalt), a basszusgitáros posztot McCartney vette át, s hamarosan tagcsere következett be a dobos posztján is ahová Ringo Starr került. A hetvenes években az újságírók gyakran keresték meg a másodosztályú lebujokban fellépő Pete Bestet és tették fel neki a rutinszerű kérdést: "Milyen érzés elszalasztani a legnagyobb lehetőséget?!" , amire az ekkor már megtört és megsavanyodott zenész sohasem volt hajlandó válaszolni. Epstein, miután meghallgatta a zenekart, elvállalta menedzselésüket, s Londonban megpróbálta lemezszerződéshez juttatni őket. Több sikertelen próbálkozás után 1962-ben a Parlophone, és személy szerint George Martin producer látott fantáziát a zenekarban és kikérte őket a hamburgi lemezcégtől, amely könnyű szívvel mondott le róluk, még bánatpénzt sem követelt. Valószínűleg a második világháború óta ez volt Németország legnagyobb vesztesége. 1962 októberében készült első kislemezük, a Love Me Do az angol lista 17. helyére került fel, majd az ezt követő Please, Please Me már No 1. siker. Gyors egymásutánban további három kislemez: From Me To You, She Loves You, I Want To Hold Your Hand kerül az élre, s az év végén már egy új korszak kezdetéről, a beatlemaniáról beszélnek. Az utolsó angol siker révén 1964-től Amerika is megnyitja kapuit az új fenomén előtt, s hamarosan világszerte a Beatlesről, illetve a beatkorszakról beszélnek. 1964 első felében előfordult, hogy a toplista első helyein 5 Beatles dal szerepelt és további hét felvételük bekerült a Top 50-be, miközben a nagylemezek listáját is Beatles LP-k vezették. Első nagylemezeik 63-ban jelentek meg: Please Please Me és a With The Beatles. Mindkettő elsöprő siker. A Beatles sikere nyomán, angol beatzenekarok tucatjai keltek át az óceánon (Animals, Dave Clark Five, Kinks, Hollies, Rolling Stones, Herman's Hermits stb.) és valósították meg azt amit egyszerűen csak brit inváziónak szoktak nevezni, döntően befolyásolva és átalakítva nemcsak Amerika de az egész világ szórakoztatóiparát, zenéjét. A Beatles a rendszeresen kiadott lemezei mellett (1964 és 69 között a Penny Lane és a Strawberry Fields Forewer kivételével valamennyi felvételük az angol lista élére került) olyan nagyszerű, a Beatles hisztériát nagyban növelő filmekben játszott mint az A Hard Day's Night 1964-ben és a Help 1965-ben. 1965-ben munkásságuk elismeréseképpen, Wilson munkáspárti miniszterelnök javaslatára a királynőtől lovagi címet kaptak. Ebben az évben pályájukon markáns fordulat következett be, megjelenik a Rubber Soul című album amely zeneileg egy más, addig ismeretlen Beatlest mutat be. A korai Chuck Berry, Carl Perkins, Buddy Holly dalok után, eltávolodva a rock and rolltól, összetettebb, az üzleti szempontokat kevésbé figyelembevevő zenét produkálta. Ennek a zenei korszaknak a csúcsa a Revolver című album amely a kritikusok szerint is a zenekar legjobb albuma. A korszak új zenei és eszmei irányzatait (pszichidelia, ragarock, Zen, flower-power) magába olvasztó új zenei világot alakítanak ki, amely ismét új korszakot nyit a műfaj történetében. A korongon természetesen megnyilvánul Lennon radikalizmusa és baloldali gondolkodása (két addíg megjelent könyvében In His Own Write és A Spaniard In The Works-ban ezeket már kifejtette), valamint az a keleti filozófia melyet a csapat Maharishi gurunál sajátít el Indiában. Ugyanennek a vonulatnak kiváló terméke a következő album is: Seargeant Pepper's Lonely Hearts Club Band. Mindeközben csak úgy ontják a No 1-es slágereket: Ticket To Ride, Paperback Writer, Eleanor Rigby, All You Need Is Love, Hey Jude. 1967-ben gyógyszertúladagolásban meghal Brian Epstein, s a zenekar tagjai meguk veszik kézbe ügyeiket. Megalakítják az Apple vállalkozást, Magical Mystery Tour címmel tv-filmet készítenek, előadókat (Mary Hopkins, Badfinger, Jackie Lomax) menedzselnek. 1968-ban jelenik meg a dupla White Album, s vele egyidőben a Lady Madonna, amellyel ismét a rock alapokhoz térnek vissza. Többféle szempontból is korszakalkotónak számít a Yellow Submarine című rajzfilmjük, amelynek sikere azonban meg sem közelítí a korai Beatles filmekét. Ebben az időszakban a tagok között fokozatosan romlik a viszony, amiben az anyagiakon túl Lennon és McCartney házassága is közrejátszik. Mindketten külön utakon kezdenek járni, szóló lemezeiket készítgetik. Közben a világ figyelme Amerika felé terelődik ahol a hippi mozgalom és Woodstock vonják magukra a reflektorfényt. A Beatles befolyása és szerepe is csökken. Maguk a tagok is érzik ezt, akik azonban az új utakat más és más irányban keresik. Még megjelenik két utolsó albumuk, az Abbey Road és a Let It Be, de ezt követően a kiéleződött személyi és gazdasági ellentétek szétzilálják a formációt, amely 1970-ben felbomlott. A tagok szólóban folytatták pályájukat, s bár többször szóba került a Beatles újraegyesítése, a valóságban erre soha nem került sor. A rajongók ilyen típusú álmodozásának vetett véget az a merénylet mely 1980 december 8-án véget vetett John Lennon életének. Innentől kezdve a Beatles egy legenda, amely azért még szolgál meglepetésekkel, hiszen a sok kiadvány ellenére még mindig vannak ki nem adott felvételek. A Beatles egy csoda amely azonban az elődökből táplálkozott, ők összegezték és mondták ki a dolgok lényegét a megfelelő időben és megfelelő helyen. Igen a gyökerekből táplálkozott, az ősi bluesból, a rock and rollból, a hatvanas évek elején kialakult ezernyi liverpooli zenekar által kibocsájtott hangokból. Azt a tényt azonban senki nem vitathatja, hogy a Lennon-McCartney páros korunknak leginvenciózusabb, a maga műfajában forradalmi újításokat alkotó és legtermékenyebb szerzőkettőse volt, és marad még hosszú időn keresztül.
Jó hír, hogy a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent a Beatles Antológia, amely kiadvány hiánypótló a piacon.
Nagylemezek:
Please, Please Me (19637)[photo]1761821[/photo]
With The Beatles (1964.)
A Hard Day's Night (1964.)
Beatles For Sale (1964.)
Help! (1965.)
Rubber Soul (1965.)
Revolver (1966.)
Sergeant Pepper's Lonely Hearts Club Band (1967.)[photo]1761833[/photo]
Magical Mystery Tour (1967.)
The Beatles / White Album (1968.)
Yellow Submarine (1968.)
Abbey Road (1969.)
Let It Be (1970.)
East Coast Invasion (1987.)
West Coast Invasion (1987.)
Box Set (1988.)
Not A Second Time (1989.)
Conquer America (1991.)
Early Beatlemania (1993.)
Beatles Tapes (1995.)
John Lennon Forever (1995.)[photo]1761866[/photo]
Anthology (1995.)
Thing We Said Today Walking (1995.)
Anthology 2. (1996.)
Savage Young In Hamburg 1961 (1996.)[photo]1761871[/photo]
Anthology 3. (1996.)
Beatles Tapes IV - 64 Hong Kong (1997.)
Quote Unquote Vol. 2 (1998.)
Savage Young Beatles (2000.)
[photo]1761876[/photo][photo]1761882[/photo]
[photo]1761887[/photo]
MÁSIK BEJEGYZÉS.
The Beatles
The Beatles[photo]1766400[/photo]
The Fabs.JPG
Az együttes 1964-ben
Fenn: John Lennon, Paul McCartney
Lenn: George Harrison, Ringo Starr
Információk
Eredet Egyesült Királyság
Aktív évek 1960–1970
Műfaj Rock
Pop
Rock and Roll
Kiadó Parlophone
Capitol Records
Apple Records
Honlap www.thebeatles.com
Tagok
John Lennon
Paul McCartney
George Harrison
Ringo Starr
Korábbi tagok
Pete Best
Stuart Sutcliffe
Jimmy Nicol (helyettes)
A Beatles volt a rockzene legnagyobb hatású és legsikeresebb zenekara, akik 2004 végéig világszerte több mint 1,3 milliárd lemezt adtak el – többet, mint bárki más. A művészetek bármely ágát is nézzük, kevesen voltak, akik népszerűségükhöz, kritikai elismertségükhöz és széleskörű kulturális hatásukhoz mérhetőek.
A Beatles tagjai John Lennon (ének, ritmusgitár, billentyűs hangszerek), Paul McCartney (ének, basszusgitár, zongora), George Harrison (szólógitár) és Ringo Starr/eredeti nevén Richard Starkey/ (do voltak; mindannyian az angliai Liverpoolban születtek. A zenekar elsődleges dalszerzői Lennon és McCartney voltak. Karrierjük során kiadott lemezeik többségének a producere George Martin volt. Menedzserük 1967-ben bekövetkezett haláláig Brian Epstein volt.
A Beatles több eladási rekordot is felállított és több mint ötven Top 40-es kislemezük jelent meg. Az első brit zenekar volt, mely folyamatos népszerűségre tett szert az USA-ban, nem kevesebb, mint 27 1. helyezett dalt jegyezve csak Nagy-Britanniában és az USA-ban; ennek köszönhetően a Beatles a 20. század legsikeresebb zenekara lett. Az EMI 1985-ös becslései szerint addigra már több mint egymilliárd lemezt adtak el világszerte. „Yesterday” című daluk a modern kori zenetörténet legtöbbször feldolgozott dala (több mint 3000 változata létezik).
Legkorábbi szerzeményeik rock and roll és R&B-gyökerű popdalok, néha balladák voltak. Az évek során zeneszerzőkként és előadókként is egyre összetettebbé váltak. Rengeteg stílust kipróbáltak, többször egybeolvasztottak néhányat. Dalaik sikerének középpontjában a melódia állt. A számtalan stílus ellenére dalaik védjegye az ének és a vokál minősége volt. A pop és rock mellett folk, country, rockabilly, blues, soul, doo-wop és sok más is vegyült zenéjükbe. Több új zenei irányzatnak voltak az úttörői, ezek közé tartozik a pszichedelia („Strawberry Fields Forever”) és a hard rock („Helter Skelter”, „Revolution”). Szintén először használtak dalaikban komolyzenei megoldásokat, nagyzenekari hangszereket, vagy éppen egy egész nagyzenekart.
1963-as feltűnésük igazi szenzációt jelentett az Egyesült Királyságban, fiatal, sikoltozó és ájuldozó lányok tömegei követték őket; a brit sajtó a jelenségre a „Beatlemánia” nevet akasztotta. Ez 1964 elejére átterjedt Észak-Amerikára és az együttes hamarosan világszerte népszerű lett. Öt év alatt korai sikereik kétségtelenül egyszerű zenéjét (mint a „She Loves You” és az „I Want to Hold Your Hand”) művészi, igényes dalokká fejlesztették (mint a Revolver, a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band és az Abbey Road albumok számai). Ők írták a dalaikat, feszegették a stúdiók felvételi lehetőségeinek határait, minden lemezük új, addig példa nélküli minőséget ért el – mindezekkel hosszútávú befolyást gyakoroltak a popzenére. Filmeket készítettek, a sajtó minden lépésüket követte és mintegy szimbolikus vezetői lettek az 1960-as évek ellenkultúrájának, nyilvánosan kutatva a keleti miszticizmust, a tudatmódosító szereket és a forradalmi politikát.
Az együttes 1970-ben oszlott fel.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]
* 1 Történetük
* 2 1970-napjainkig: A The Beatles után
* 3 A stúdiómunka fejlődése
* 4 Filmek
* 5 Eredmények
* 6 Zenéjük
* 7 Érdekességek
* 8 Diszkográfia
* 9 Magyar nyelven megjelent könyvek
* 10 Külső hivatkozások
Történetük [szerkesztés]
Az Indra Club, ahol a Beatles először játszott miután megérkeztek Hamburgba
John Lennon 1956 nyarán alakította a Quarrymen nevű skiffle zenekart. 1957. július 6-án egy rendezvényen léptek fel és ekkor találkozott Paul McCartneyval, aki hamarosan csatlakozott hozzájuk. 1958-ban egy ifjú gitáros, George Harrison került az együttesbe, amely különböző neveken játszott. 1960-ban Hamburgba utaztak, ahol megállapodtak a The Beatles név mellett. Stuart Sutcliffe ekkoriban, 1960–61-ben szintén velük játszott, és hatással volt megjelenésükre, stílusukra. Menedzserként időnként Allan Williams vagy Sam Leach dolgozott velük, amíg 1962-ben Brian Epstein véglegesen át nem vette ezt a szerepet.
Segítségével szerződtek az EMI lemezkiadó Parlophone csoportjához. Az ekkor már két éve velük játszó, Pete Best nevű dobosukat elküldték a nagyobb gyakorlattal rendelkező Ringo Starr kedvéért.
A „Beatlemánia” Nagy-Britanniában kezdődött 1963. október 13-án: ekkor adtak televízió közvetítette koncertet a londoni Palladiumban. Hamarosan átterjedt az Egyesült Államokra, az Ed Sullivan Showban való fellépések hatására. A popzenekar világméretű szenzáció lett, órási rajongótáborral és dühödt támadásokkal a kulturális kritika és elismert előadók, mint Frank Sinatra részéről a zenéjüket (amelyet faragatlannak és zeneietlennek minősítettek) vagy megjelenésüket (botrányosan hosszú hajukat) illetően.
1964-ben a Billboard 100-as slágerlistáján az öt vezető helyet foglalták el; ezt a teljesítményt azóta sem sikerült senkinek sem megismételni.
A Beatles a JFK Repülőtéren, New Yorkban, 1964. február 7-én
1965-ben az MBE (Member of the Order of the British Empire; a Brit Birodalom Rendjének tagja) érdemrend ötödik osztályával tüntették ki őket, amely ugyan még nem jár lovagi címmel, de így is elég nagy vihart kavart. Szerintük ez nem is nekik járna, hanem menedzserüknek, miszerint MBE=Mr.Brian Epstein. Lennon és Harrison ebben az évben kezdtek kísérletezni az LSD-vel, McCartney 1966-ban követte őket. S később a Lucy in the Sky with Diamonds c. számukat be is tiltatták, mert úgy találták, hogy a dal kábítószerre buzdítja a fiatalokat.
Lennon egy óriási botrányt kiváltó interjúban kijelentette, hogy a kereszténység haldoklik, és hogy a „Beatles népszerűbb, mint Jézus” Később, a heves bírálatokat követően egy sajtótájékoztatón bocsánatot kért, mert a Beatles dalait tiltólistára tették az amerikai rádiók, a déli államokban nyilvánosan égették el lemezeiket és olyan radikális csoportoktól kaptak fenyegetéseket, mint a Ku Klux Klan.
Utolsó hivatalos koncertjüket San Franciscóban adták 1966. augusztus 29-én; ezek után a lemezekre koncentráltak. Kompozícióik és zenei kísérleteik megnövelték művészi elismertségüket, miközben megőrizték óriási népszerűségüket. Pénzügyi helyzetük azonban rosszabbodni kezdett menedzserük, Brian Epstein 1967-es halála után, és a zenekar kezdett szétesni. Utolsónak minősíthető koncertjük egy, az Apple stúdió tetején történő élő fellépés 1969 januárjában, amelynek a felvételei végül a Let It Be albumon jelentek meg. 1969-ben vették fel utolsó valóban közös albumukat, az Abbey Roadot (bár 1970-ben több, korábban felvett számot dolgoztak át és jelentettek meg a Let It Be lemezen) 1970-ben hivatalosan is feloszlottak és Lennon 1980-as halálával az újraegyesülés minden reménye elveszett. Ettől függetlenül történt egy „virtuális” egyesülés, mert 1995-ben két, eredetileg Lennon-felvételt, a „Free as a Bird”-öt és a „Real Love”-ot a Beatles egykori tagjai átdolgoztak, és megjelentették az egyéb, kiadatlan anyagokat tartalmazó albumukon és a kapcsolódó dokumentumfilmen, a „The Beatles Anthology” projekt keretében.
1970-napjainkig: A The Beatles után [szerkesztés]
Az Apple Records épülete a Savile Row 3 szám alatt
John Lennon szobra Liverpoolban
A zenekar hivatalos feloszlása előtt és után, mind a négy Beatle jelentetett meg szólóalbumot, beleértve Lennon John Lennon/Plastic Ono Bandjét, McCartney McCartney-ját, Starr Sentimental Journey-jét és Harrison All Things Must Pass-ét. Egyes albumaik tartalmaznak együttműködéseket alapító Beatles tagokkal; Starr Ringoja (1973) az egyetlen ami tartalmaz kompozíciókat, előadásokat a mind a négyüktől, habár külön számokban. Harrison megmutatta a szocio-politikai tudatosságát, és tiszteletet szerzett mikor megtartotta a Concert for Bangladesht New York City-ben, 1971 augusztusában, sok neves közreműködő muzsikustárssal, köztük az indiai szitár mester Ravi Shankarral.
Egy 1974-es kiadatlan jammelési szakaszon kívül (később a A Toot and a Snore néven vált ismertté) Lennon és McCartney nem rögzítettek együtt semmit.
Az 1975-ben a The Beatles szerződésének lejárata idején Az EMI-Capitollal, az American Capitol kiadó sietett pénzre váltani a rengeteg Beatles vagyonrészt, az csapat kreatív vezetőjétől, így kiadtak öt LP-t: a Rock 'n' Roll Musicot (összeállítás a gyorsabb számaikból), a The Beatles At The Hollywood Bowlt (részleteket tartalmaz két kiadatlan koncertről a Hollywood Bowlban), a Love Songst (összeállítás a lassabb számaikból), a Raritiest(összeállítás olyan számokból amiket nem adtak ki az USA-ban) és a Reel Musicot (összeállítás olyan dalokból amik a filmjeikben hangzottak el). Volt még egy nem EMI-Capitol kiadás isLive! at the Star-Club in Hamburg, Germany, 1962 címmel, ami a zenekar egy korai koncertjéről való felvétel a Star-Clubban, Hamburgban nem túl jó minőségű szallagon. Ezen feloszlás utáni LPk-ből csak a Hollywood Bowl LP-t hagyta jóvá mindegyik együttestag. Az eredeti brit CD-k amerikai kiadásán kívül 1986-ban, ezeket a Capitol American összeállítás LP-ket törölték a Capitol katalógusból.
1980. december 8-án New York City-ben Mark David Chapman lelőtte John Lennont,az őrült rajongó még napjainkban is börtönben van. A liverpooli "Imagine" emlékműhöz rengetegen járnak zarándokolni. 1981 májusában George Harrison kiadta „All Those Years Ago” című kislemezét ami Harrison Beatlesszel töltött idejéről szólt. Egy héttel Lennon halála előtt vették fel, Starr dobolt rajta, később újraszinkronizálták új szöveggel Lennon tiszteletére. Paul és Linda McCartney később közreműködtek mint háttérvokálosok a számhoz.
A BBC-nek sok Beatles felvétele van, főleg stúdióban készültek 1963 és 1968 között. Ennek az anyagnak a java adta az alapját az 1988-as rádió dokumentum sorozatnak a The Beeb's Lost Beatles Tapesnek. 1989-ben több kivágás a Beatles munkafolyamatból feltűnt a rádió sorozatban a The Lost Lennon Tapesben. Később, 1994-ben a legjobb BBC felvételeket átadták az Emi-nek aki kiadta őket Live at the BBC címen.
1988-ban a Beatlest beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Beiktatásuknak estéjén, Harrison és Starr jelentek meg átvenni a díjat, Lennon özvegyével Yoko Onóval és két fiával. McCartney távol maradt, és kiadott egy sajtónyilatkozatot amiben „fel nem oldott nehézségekre” hivatkozott Harrisonnal, Starr-ral és Lennon állapotával kapcsolatban. Szólóban Lennont 1994-ben, McCartney-t 1999-ben Harrisont pedig 2004-ben iktatták be.
A stúdiómunka fejlődése [szerkesztés]
A producer George Martinnak nagy szerepe volt sikereikben. Sokat kísérletezett, hogy előhozza a zenekarban rejlő lehetőségeket. Egy gyengébb producer rájuk erőltette volna nézeteit és meggátolta volna az általa felismert és bátorított tehetség érvényesülését. Korábbi munkáinak (például a skót zenét játszó Jimmy Sanddel vagy a parodista Goonékkal) köszönhetően nyitott szemléletű, kísérletező kedvű volt, aminek következtében az együttes sokat fejlődött. Mivel a Beatles tagjai rajongói voltak a Goon Shownak, Martin velük való kapcsolata nagy benyomást tett rájuk.
Népszerűségük csúcsán, az 1960-as évek közepén, két filmmel a hátuk mögött (Egy nehéz nap éjszakája és a Help!) az együttes befejezte a turnézást. Nem volt könnyű sok ezer sikoltozó rajongó előtt fellépni, akik rendszerint akkora zajt csináltak, hogy a zenét nem lehetett tőle hallani, ezért 1966-ban abbahagyták a koncertezést és a lemezkészítésre koncentráltak.
A folyamatosan új zenei hangzás keresése, kábítószerek hatása és a stúdiók technikai fejlődése olyan albumokat hozott létre, mint a mai napig klasszikusnak számító Revolver (1966) és Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band (1967). Különösen figyelemreméltóak az olyan felvételi „trükkök”, mint a hangszerkesztés, a szokatlan mikrofonelhelyezések, változó felvételi sebességek mellett, hogy addig a popzenében nem használt hangszerek jelentek meg lemezeiken, vonósok és rézfúvósok egyaránt, indiai hangszerek, mint a szitár, és elektronikus zenei alkalmazások, mint a mellotron és a szintetizátor.
Egyre nagyobb gondot fordítottak saját produkcióikra. Paul McCartney növekvő dominanciájának is szerepe volt azokban a feszültségekben, amelyek végül az együttes széteséséhez vezettek.
A népszerűség egyre terhesebb volt számukra és a The Beatles ("Fehér Album" megjelenésének idejére nagyon közel kerültek a feloszláshoz: a zenekar tagjai több számot egyedül vettek fel, Ringo Starr pedig a felvételek közepén két hétre eltűnt a stúdióból. 1970-re végleg búcsút mondtak egymásnak és mindegyikük megkezdte szólókarrierjének építését, változó sikerrel.
Lásd még: A Beatles stúdiómunkái
Filmek [szerkesztés]
Filmkarrierjük az Egy nehéz nap éjszakája című (többször a Marx fivérek munkáihoz hasonlított) 1964-es vígjátékkal kezdődött. Rendezője az a Richard Lester volt, aki a televíziós Goon Show-t is rendezte; ezt a filmet fekete-fehérben és dokumentumszerűen készítették. 1965-ben forgatták a Help! című, színes, fantasztikus filmet, egzotikus helyeken, témája egy James Bond-stílusú svindli körül bonyolódik. A Magical Mystery Tour az amerikai író, Ken Kesey LSD irányultságú busztúrájának hatására készült, de a kritika a brit tévébemutató idején, 1967-ben földbe döngölte. Mára a klasszikus kultuszfilmek közé emelkedett.
A Sárga tengeralattjáró című animációs film nem sokkal ezután készült, de maguk a zenekar tagjai viszonylag kevéssel járultak hozzá: egy élőszereplős epilógusban kaptak szerepet és négy új dalt is adtak, de ebből az egyik, az „Only A Nothern Song” a Sgt. Pepper egyik kimaradt száma volt. Ettől függetlenül a kritika ünnepelte a rajzfilm merész, innovatív grafikai stílusát és humorát, csak úgy, mint a filmzenét.
1969-ben forgatták a Let It Be-t, amely a csapat hanyatlásának dokumentuma; zenéje az azonos nevű albumon jelent meg, amit még az Abbey Road előtt vettek föl. Ez lett az utolsó lemezük, hosszas szerződéses huzavonával és Phil Spector producer kontármunkájával megspékelve. Érdekes momentum, hogy a filmért 1971-ben elnyerték az Amerikai Filmakadémiai Díját, ismertebb nevén az Oscar-t az eredeti dalbetétek kategóriában. Ám nem név szerint lett odaítélve a tagoknak a díj, hanem mint "The Beatles" lettek megnevezve győztesként. A díjátadón azonban nem voltak jelen, Quincy Jones ismert afro-amerikai zeneszerző vette át helyettük.
2007-ben megjelent Across The Universe musical-filmben 33 Beatles dal szólal meg, és a szereplők nevei is egy-egy dalból ismerősek.(Főszereplők: Jude/Hey Jude, Lucy/Lucy In The Sky With Diamonds). A film készítéséből az együttes tagjai nem vették ki a részüket, a stáblistán úgy vannak feltüntetve, mint a dalok szerzői.
Eredmények [szerkesztés]
Bár tagjai viszonylag rövid időt töltöttek együtt, a Beatles jó néhány világrekordot állított fel, melyeknek egy részét máig sem döntötték meg.
* A világ legsikeresebb előadói, miután az EMI becslése szerint több mint egymilliárd lemezt/CD-t/kazettát adtak el világszerte
* Ők kapták a legtöbb platinalemezt (egyedül az Egyesült Államokban tizenhármat)
* Több listavezető számuk volt, mint bármely más együtesnek (Ausztráliában 23, Hollandiában 23, Kanadában 22, Norvégiában 21, az Egyesült Államokban 20, Svédországban 18). Érdekes módon még több daluk bekerülhetett volna ebbe a pozícióba, nem egy esetben ugyanis egymással versenyeztek. Például a "Penny Lane"-t és a "Strawberry Fields Forever"-t egyszerre, „dupla A-oldalas” kislemezként adták ki, ami az értékesítési adataik és a rádióidő megosztását okozta a két dal között. Még így is elérték a lista második helyét.
* Több listavezető nagylemezük volt, mint bármely más zenekarnak (az Egyesült Államokban 19, az Egyesült Királyságban 15)
* Ők töltötték a legtöbb időt a slágerlisták élén (174 hetet az Egyesült Királyságban, 132 hetet az Egyesült Államokban)
* Övék – a megjelenést követő első heti eladások alapján számítva – a legsikeresebb dupla album (az Anthology 1-ből 855 473 darabot adtak el 1995. november 21. és 28. között)
* Slágerlista-helyezések tekintetében Lennon és McCartney a legsikeresebb dalszerzők. Az Egyesült Államokban McCartneynak 32, Lennonnak 26 listavezető száma volt, ebből 23-at közösen jegyeztek; az Egyesült Királyságban McCartney 28, Lennon 29 száma került ilyen pozícióba, ezekből 25 volt közös szerzemény.
* 1964. április 4-én a Billboard slágerlistáján a Beatles foglalta el az első öt helyet. Ez más előadónak azóta sem sikerült. A dalok a "Can't Buy Me Love", "Twist and Shout", "She Loves You", "I Want to Hold Your Hand", és a "Please Please Me" voltak.
* A következő héten, április 11-én a 100-as listán 14 a Beatles dala volt. Ezzel megtörték a korábbi csúcstartó, Elvis Presley 1956. december 19-én felállított rekordját, aki 9 dallal szerepelt a 100-as listán.
* A "Yesterday" a legtöbbször feldolgozott dal a könnyűzene történetében, erre több mint 3000 alkalommal került sor. Ezzel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. Ezen kívül ez a nemzetközi rádiózás történetének legtöbbet játszott száma is.
* Az "I Want To Hold Your Hand" volt a leggyorsabban fogyó kislemez: az Egyesült Államokban 3 nap alatt 250 ezer, az Egyesült Királyságban két hét alatt egymillió darabot adtak el belőle (az első 2 nap során csak New York városában óránként tízezret vásároltak belőle a rajongók)
* A "Can’t Buy Me Love" kislemezére adták le eddig a legtöbb előrendelést: az Egyesült Államokban 2,1 millió darabot (a megjelenés napján 940 225 darabot vásároltak belőle)
* Az Egyesült Királyságban a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band minden idők legjobban vásárolt albuma (több mint 4,5 millió eladott darabbal.)
* 1965-ös, Shea Stadion-beli koncertjükkel új rekordot állítottak fel a koncertlátogatók számával (több mint 55 600 ember) és bevételével. Ez volt a könnyűzene történetében az első koncert, amelyre stadionban került sor, nem színházban vagy koncertteremben. * Minden nézettségi rekordot megdöntöttek az Ed Sullivan Show-ban történt fellépésükkel: az adás több mint 70 millió nézőt vonzott. A legenda szerint még a bűnesetek száma is visszaesett ebben az időszakban, bár ez a híresztelés később hamisnak bizonyult.
* 1965. június 12-én a Beatles tagjai megkapták az MBE (A Brit Birodalom Tagja) érdemrendet.
* A Beatles az egyetlen, aki ötször szerepel az Egyesült Királyság 100 legsikeresebb kislemezének listáján. Rajtuk kívül egyetlen előadó sem szerepel kettőnél több számmal rajta.
Zenéjük [szerkesztés]
A Beatlesre igen kevéssé hatott a blues (nem úgy, mint kortársára, a Rolling Stonesra). Bár zenéjük nagyon különböző forrásokból táplálkozott, valódi gyökere a popzene volt. Sajátos énekharmóniáiban felfedezhető a korai Motown művészeinek hatása; leginkább valószínűleg Chuck Berry zenéje a Beatles hangzásának eredete (a "Roll Over Beethoven"-t és a "Rock And Roll Music"-ot feldolgozták korai lemezeiken, de koncerten más számokat is játszottak tőle). Berry hatása később is nyilvánvaló, olyan számok esetén, mint az "Everybody's Got Something to Hide Except Me And My Monkey" (1968) vagy a "Come Together" (1969). Amikor a "Come Together" megjelent, Chuck Berry jogutódja beperelte John Lennont szerzői jogok sértése miatt azzal, hogy nagyon hasonlít a "You Can't Catch Me"-re. A per megegyezéssel végződött, és Lennonnak később lehetősége nyílt néhány Berry-dal feldolgozására.
Néhányan állítják, hogy a Beatlest leginkább befolyásoló művész Elvis Presley volt. Ez kétséges. Paul McCartney egy interjúban azt mondta, hogy Elvis ébresztette fel az érdeklődését a gitár iránt és John Lennon is szerette a zenéjét. Mások szerint viszont Elvis annyira kis mértékben fedezhető fel az együttes hangzásában, számaik stílusában, és mivel olyan széles körből találhatunk rájuk ható zenei stílusokat, mint pop, R&B, soul és korai rock, hogy John és Paul ezt nyilvánvalóan más előadóktól is átvehették és Paul biztosan számtalan más okból is gitárt ragadott volna.
Mindannyian nagyon szerették Little Richard számait és néhány dalukban – különösen karrierjük elején – ők is használták a rá jellemző fejhangokat. 1962-ben együtt turnéztak Hamburgban, és a Star Clubban együtt adták elő a "Long Tall Sally"-t. Ez a dal a Beatles állandó koncertszámai közé tartozott, és a McCartney-féle feldolgozását (amely különböző válogatáslemezeken jelent meg, ill. Amerikában a The Beatles' Second Album-on) Paul legjobb rockénekesi teljesítményének tartják.
Elismerten fontos szerepe volt McCartney zenei fejlődésében Brian Wilsonnak a Beach Boys-ból. Wilson elmesélte, hogy a Rubber Soul amerikai verziója inspirálta a Pet Sound album elkészítésére, aminek hatására McCartney kitalálta a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band koncepcióját. Másik példa a "Back in the USSR", amely a Beach Boys "California Girls" című számára való utalásokat tartalmaz.
Az Everly Brothers szintén nagy hatással voltak a Beatlesre. John és Paul folyamatosan utánozni próbálták Don és Phil Everly jól felismerhető kettős harmóniáit. Az 1962-es "Love Me Do" és "Please Please Me" felvételek vokális része sokat köszönhet az Everlyék "Cathy's Clown" (1960) című számában felbukkant újdonságnak. Egyébként a "Cathy's Clown" volt az első olyan dal, amelyik egyszerre volt listavezető az Atlanti-óceán mindkét partján.
Gerry Coffin és Carol King zenéjét is meg kell említeni, akik héthúros ítárt használtak. A Beatles megkísérelte az ő számaik kifinomultságát Buddy Holly, Berry és egyéb korai rock and roll előadók egyszerűségével vegyíteni. Lennon és McCartney dalszerzői együttműködését Goffin és King kapcsolata inspirálta és indulásukkor arról álmodtak, hogy olyanok lesznek, mint ők.
John Lennon kezdeti stílusa sokat köszönhet Buddy Hollynak és Roy Orbisonnak ("Misery" (1963) és "Please Please Me" (1963)). "That'll Be the Day" volt az első dal, amelyiket Lennon megtanult játszani és énekelni, és első dalaik eléggé hasonlítottak hozzá. McCartney beismerte, hogy "Legalább az első negyven, általunk írt dal Buddy Holly hatására született". Lennon nyilatkozata szerint "Buddy Holly elfogadhatóvá tette, hogy valaki szemüveget viselt. ÉN voltam Buddy Holly". Még a Beatles elnevezése is a zenész együtesének, The Crickets (Tücsök) nevű zenekarára utalt. A Beatles 65 albumon szerepelt egy Holly-feldolgozás, a "Words of Love".
Miután megismerkedtek Bob Dylan műveivel, Lennon a folkzene hatása alá került ("You've Got To Hide Your Love Away" és "Norwegian Wood", majd a pszichedelikus zene felé irányította az együttest ("Strawberry Fields Forever", "Tomorrow Never Knows" és "I Am the Walrus". A Beatles karrierjének késői szakasza során Lennon érdeklődése visszatért a korai rockzenéhez ("Don't Let Me Down" 1969-ből).
Hang lejátszása
Beatles eleanor rigby.ogg
Paul McCartney legjobban talán a zenekar romantikus balladáinak írójaként ismert, kezdve az 1965-ös "Yesterday"-jel. Olyan művészi és új formátumú dalok kötődnek a nevéhez, mint az "Eleanor Rigby" és a "She's Leaving Home". Egyre inkább az R&B hatása alá került, a fejlődés nyomon követhető az "I Saw Her Standing There"-től (1963) a "Lady Madonna"-ig (1968). A "Helter Skelter" (1968) – mely egy korai heavy metal műnek is tekinthető – szintén Paul szerzeménye. Nagyszerűen bánt a zongorával, és a billentyűs hangszerek fontos szerepet játszottak mind zeneszerzői, mind előadói karrierje során. Érdekes módon sem McCartney, sem Lennon nem tanultak meg kottát olvasni.
George Harrison korai gitárstílusa az 1950-es évekbeli rockabilly nagyjaihoz hasonlított, mint Carl Perkins, Scotty Moore (ő Elvissel dolgozott) és Duane Eddy. Az "All My Loving" (1963) és a "She's A Woman" (1964) ennek az időszaknak a tipikus képviselői.
1965-ben Harrison valami újat hozott a nyugati kultúrába, amikor a "Norwegian Wood"-ban együtt dolgozott az indiai szitárművésszel, Ravi Shankarral. A vele való hosszú együttműködés eredményeképp George szerzeményei közül sok alapult a hindu zenén, például a "Love You To" (1966), "Within You, Without You" (1967), és a "The Inner Light" (1968). Az indiai zene és kultúra a zenekar egészét befolyásolta, ennek példái a "Tomorrow Never Knows" vagy a "Dear Prudence" is. Harrison későbbi munkáiban visszatért a nyugati zenéhez és jelentős popzenei zeneszerzővé vált, időnként olyan témákkal, amelyek jelezték kapcsolatát az indiai zenével és a hindu istennel, Krisnával.
Ringo Starr szerepe a Beatles hangzásában kevésbé ismert, mivel Ringo maga ritkán írt dalokat. Bár általában lágy baritonjáról ("Yellow Submarine" vagy az "Octopus's Garden", megbízható dobjátékáról és egyszerű, közvetlen modoráról közismert, ő volt a felelős a zenekar időnkénti és megdöbbentően autentikus country-hangzásáért is ("What Goes On", "Don't Pass Me By".
A Beatles későbbi zenéjében a dalok üteme lelassul, rendszerint nagyobb szerep jut a dallamnak és a hangszerelésnek, mint a ritmusnak. Erre a stílusra jó példa a "Penny Lane" (1967).
A zenekar 1966-os döntése a koncertezés befejezéséről hirtelen irányváltást hozott. A "Paperback Writer"-t ért kritikák után kreatív energiájukat a stúdiómunkákba öntötték, olyan eredmény érdekében, amire büszkék lehetnek. A fejlődés trendje eddig is az egyre növekvő komplexitás irányába tartott technikailag és stílusukban is, de a folyamat látványosan felgyorsult, mint az a Revolveren is látható volt. Az új dalok témája többé nem te, én, szerelem, fiú és lány találkozása és hasonlók voltak, mint 1963-ban, amikor munkájuk elég nagy hasonlóságot mutatott például a Hollies zenéjével is. Ettől ekkorra elég messze kerültek és a témák a házjavítástól a cirkuszon át a nonszensz dalokig terjedtek.
A zene bonyolultsága, mely a Sgt. Pepper albumon olyan látványos, a Yellow Submarine-en érte el csúcsát. Részben – az "It's All Too Much" és az "Only A Northern Song" – az 1967-es lemezről kimaradt dalok kerültek rá, és csak ekkor (1969 januárjában, a Sárga tengeralattjáró filmzenéjéhez) kerültek felhasználásra. Nyilvánvaló, hogy a Beatles maga nem érdeklődött túlságosan a projekt iránt, így nem érezték fontosnak, hogy sok új anyagot írjanak hozzá.
A Revolver/Sgt. Pepper időszak után úgy tűnt, kreativitásuk kifulladt és The Beatles elnevezésű dupla albumuknál, melyet nagyrészt Indiában írtak, visszatértek az egyszerűbb stílushoz és témákhoz (például "Birthday" – születésnap). Néhány dal zeneileg (mint a "Why Don't We Do It In The Road" vagy a "Wild Honey Pie" sokkal kevésbé volt összetett, mint legtöbb, két évvel korábbi anyaguk és 1969-ben, a "Get Back" projekt felvételeikor – az 1970-ben megjelent Let It Be alapjai – a zenekar kezdett szétesni. (A projekt arra irányult, hogy komoly hangtechnikai vágás és egyéb mesterséges hatások kiküszöbölésével visszatérjenek a zene alapjaihoz. A sors iróniája, hogy Let It Be-t agyontömték aláfestő zenével, és komoly mennyiségű hangmontírontírozást is alkalmazott rajta producere, Phil Spector). Mivel a Beatles nem akarta ennyiben hagyni a dolgokat, felvettek egy utolsó albumot, az Abbey Roadot, amely érettebb kísérlet annak a törekvésnek a megvalósítására, hogy a stúdiótechnikát a dalok jobbítására használják ahelyett, hogy kísérleteznének, aztán megnéznék, hogy is hangzik ez az egész.
A Beatles számait mai napig játsszák különböző emlékzenekarok koncertjein és zenés színpadi darabokban.
Zenéjük igazi erejét valószínűleg John és Paul kontrasztos stílusa adta. Lennon számai az akkori ízlésnek túl szarkasztikusak és skizofrének voltak, nehéz lett volna egy teljes, 45 perces albumot eladni velük; McCartney albuma pedig túl nyálasnak ígérkezett. Mikor a két stílust kombinálták, a dalok kiegyensúlyozták egymást. Egy kis keleties Harrisonnal megfűszerezve a lemezek sokkal erőteljesebbek lettek, mint az az egyedi számok összességéből következett volna.
Érdekességek [szerkesztés]
* Ringo Starr, Paul McCartney, Linda McCartney és George Harrison is felléptek vendégművészként a Simpsons című animációs sorozatban, bár nem egyidőben. Ez az egyetlen nem varieté jellegű műsor, amelyikben mindegyik, John Lennont túlélő Beatles tag szerepelt.
* George Harrison részt vett Eric Idle és Niel Innes Rutles című filmjének elkészítésében, ami gyakorlatilag egy Beatles-paródia. Innesnek még a Beatles dalok zenéjét és szövegét is sikerült kifiguráznia, alig kevésbé hihető számokkal, mint az eredetiek voltak.
* A Beatles már az 1960-as években szerette volna megfilmesíteni A Gyűrűk Urát, nyilatkozta egy újságnak Peter Jackson a nagysikerű film rendezője, akinek maga Paul McCartney mesélte el, hogy tervükből végül azért nem lett semmi, mert a megfilmesítés jogaival akkor még Tolkien rendelkezett, aki pedig nem lelkesedett az ötletért, hogy a liverpooli négyes vigye mozivászonra művét. McCartney szerint John Lennon játszotta volna Gollamot, Csavardi Samut Ringo Starr, Gandalfot George Harrison, míg maga McCartney Frodót alakította volna. Jackson szerint azért is kár, hogy a projektből nem lett semmi, mert a fiúk biztosan zseniális dalokat írtak volna a filmhez.
Diszkográfia [szerkesztés]
Searchtool right.svg Bővebben: The Beatles-diszkográfia
* Please Please Me – 1963. március 22.
* With the Beatles – 1963. november 22.
* A Hard Day's Night – 1964. július 10.
* Beatles for Sale – 1964. december 4.
* Help! – 1965. augusztus 6.
* Rubber Soul – 1965. december 3.
* Revolver – 1966. augusztus 5.
* Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band – 1967. június 1.
* The Beatles (White Album) – 1968. november 22.
* Yellow Submarine – 1969. január 17.
* Abbey Road – 1969. szeptember 26.
* Let It Be – 1970. május 8.
Magyar nyelven megjelent könyvek [szerkesztés]
* Ungvári Tamás: Beatles-biblia, 1. kiadás, 1969
* Molnár Imre – Molnár Gábor: Halhatatlan Beatles – Lírai monográfia, Bp., Magánkiadás, 1986 ISBN 963-500-451-6
* Ian MacDonald: A fejek forradalma A Beatles és a hatvanas évek, Bp., Park Könyvkiadó, 2009 ISBN 978-963-530-869-9
* Bánosi György – Tihanyi Ernő: Beatles zenei kalauz (1958-1999) Az együttzenélés esztendői és a szólóévek, Anno Kiadó ISBN 963-85389-5-3
* Lennon-McCartney: Yesterday – Beatles dalszövegek angolul és magyarul, Bp., Maecenas Könyvkiadó, 1990 ISBN 963-7425-32-2
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz The Beatles témájú médiaállományokat.
* Beatles dalszövegek
* A Beatles (Apple Corps) hivatalos honlapja
* Magyar nyelvű Beatles oldal
* Beatles oldalak gyűjtőlapja
* Notes on … Series by Alan Pollack Alan W. Pollack elemzései a Beatles dalairól.
* A Beatles fotózásai
* beatles-discography.com A Beatles diszkográfiája és története napról napra.
* Beatles a MusicBrainzen
* Beatles-mania.com Jegyzetek, információk, fórumok, dalszövegek…
* The Beatles Lyrics Dalszövegek.
* Steve's Beatles Page Minden dal szövegével.
* Steve Clifford's Beatles Website Rengeteg információ Beatles-relikvia gyűjtőknek és rajongóknak.
* RealBeatles.com Beatles linkgyűjtemény.
* Beatlesweb.de A Beatles rövid története.
* The Beatles Lyrics Dalszövegek.
* Beatle Money A Beatles kiadásai, pénzügyei.
* Az FBI dossziéi a Beatlesről
* A Beatles és a brit invázió
* Magyar Beatles oldal
The Beatles
John Lennon · Paul McCartney · George Harrison · Ringo Starr
Pete Best · Stuart Sutcliffe
Menedzsment
Allan Williams · Brian Epstein · Allen Klein · Derek Taylor · Lee Eastman · Neil Aspinall · Peter Brown · Mal Evans · Alistair Taylor · Apple Records · Dick James
Produkció
George Martin · Geoff Emerick · Norman Smith · Ken Scott · Phil Spector · Jeff Lynne · Chris Thomas · Giles Martin · Abbey Road Studios
Stúdióalbumok
Please Please Me · With the Beatles · A Hard Day’s Night · Beatles for Sale · Help! · Rubber Soul · Revolver · Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band · The Beatles · Yellow Submarine · Abbey Road · Let It Be
Középlemezek
Long Tall Sally · Magical Mystery Tour
Feloszlás utáni albumok
Live at the BBC · Anthology 1 · Anthology 2 · Anthology 3 · Yellow Submarine Songtrack · Let It Be… Naked · Love
Válogatások
1962-1966 · 1967-1970 · Past Masters · 1
Filmek
A Hard Day’s Night · Help! · Magical Mystery Tour · Yellow Submarine · Let It Be
Videók
The Beatles Anthology · All Together Now (DVD)
Kapcsolódó személyek
Eric Clapton · Klaus Voormann · Harry Nilsson · Derek Taylor · Cynthia Lennon · Yoko Ono · Linda McCartney · Pattie Boyd · Jane Asher · Maureen Starr · Olivia Harrison · Billy Preston · Rory Storm · Tony Sheridan · Horst Fascher · Andy White · Jimmy Nicol · Astrid Kirchherr · Magic Alex · Tony Barrow · Ken Mansfield · Peter Shotton
Lásd még
A Beatles tagjai · Rekord eladások · Love · Lennon/McCartney · Hatás · Beatle boots · The Quarrymen · A Beatles feloszlása · Beatlemania · Az ötödik Beatle · Paul halott · The Beatles (TV sorozat) · Brit Invázió · The Ed Sullivan Show · Apple Corps · Northern Songs · Harrisongs · Startling Music · The Beatles Anthology · The Rutles · John Lennon's jukebox · Beatles-Platz · A Beatles újraegyesülései
* könnyűzene Könnyűzeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/The_Beatles”
Kategória: The Beatles
Mit gondolsz erről az oldalról?
Arra kérünk, szánj egy percet a cikk értékelésére! A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.
Megbízhatóság: Teljesség: Tárgyilagosság: Stílus:
Nézetek
The Beatles
The Fabs.JPG
Az együttes 1964-ben
Fenn: John Lennon, Paul McCartney
Lenn: George Harrison, Ringo Starr
Információk
Eredet Egyesült Királyság
Aktív évek 1960–1970
Műfaj Rock
Pop
Rock and Roll
Kiadó Parlophone
Capitol Records
Apple Records
Honlap www.thebeatles.com
Tagok
John Lennon
Paul McCartney
George Harrison
Ringo Starr
Korábbi tagok
Pete Best
Stuart Sutcliffe
Jimmy Nicol (helyettes)
A Beatles volt a rockzene legnagyobb hatású és legsikeresebb zenekara, akik 2004 végéig világszerte több mint 1,3 milliárd lemezt adtak el – többet, mint bárki más. A művészetek bármely ágát is nézzük, kevesen voltak, akik népszerűségükhöz, kritikai elismertségükhöz és széleskörű kulturális hatásukhoz mérhetőek.
A Beatles tagjai John Lennon (ének, ritmusgitár, billentyűs hangszerek), Paul McCartney (ének, basszusgitár, zongora), George Harrison (szólógitár) és Ringo Starr/eredeti nevén Richard Starkey/ (do voltak; mindannyian az angliai Liverpoolban születtek. A zenekar elsődleges dalszerzői Lennon és McCartney voltak. Karrierjük során kiadott lemezeik többségének a producere George Martin volt. Menedzserük 1967-ben bekövetkezett haláláig Brian Epstein volt.
A Beatles több eladási rekordot is felállított és több mint ötven Top 40-es kislemezük jelent meg. Az első brit zenekar volt, mely folyamatos népszerűségre tett szert az USA-ban, nem kevesebb, mint 27 1. helyezett dalt jegyezve csak Nagy-Britanniában és az USA-ban; ennek köszönhetően a Beatles a 20. század legsikeresebb zenekara lett. Az EMI 1985-ös becslései szerint addigra már több mint egymilliárd lemezt adtak el világszerte. „Yesterday” című daluk a modern kori zenetörténet legtöbbször feldolgozott dala (több mint 3000 változata létezik).
Legkorábbi szerzeményeik rock and roll és R&B-gyökerű popdalok, néha balladák voltak. Az évek során zeneszerzőkként és előadókként is egyre összetettebbé váltak. Rengeteg stílust kipróbáltak, többször egybeolvasztottak néhányat. Dalaik sikerének középpontjában a melódia állt. A számtalan stílus ellenére dalaik védjegye az ének és a vokál minősége volt. A pop és rock mellett folk, country, rockabilly, blues, soul, doo-wop és sok más is vegyült zenéjükbe. Több új zenei irányzatnak voltak az úttörői, ezek közé tartozik a pszichedelia („Strawberry Fields Forever”) és a hard rock („Helter Skelter”, „Revolution”). Szintén először használtak dalaikban komolyzenei megoldásokat, nagyzenekari hangszereket, vagy éppen egy egész nagyzenekart.
1963-as feltűnésük igazi szenzációt jelentett az Egyesült Királyságban, fiatal, sikoltozó és ájuldozó lányok tömegei követték őket; a brit sajtó a jelenségre a „Beatlemánia” nevet akasztotta. Ez 1964 elejére átterjedt Észak-Amerikára és az együttes hamarosan világszerte népszerű lett. Öt év alatt korai sikereik kétségtelenül egyszerű zenéjét (mint a „She Loves You” és az „I Want to Hold Your Hand”) művészi, igényes dalokká fejlesztették (mint a Revolver, a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band és az Abbey Road albumok számai). Ők írták a dalaikat, feszegették a stúdiók felvételi lehetőségeinek határait, minden lemezük új, addig példa nélküli minőséget ért el – mindezekkel hosszútávú befolyást gyakoroltak a popzenére. Filmeket készítettek, a sajtó minden lépésüket követte és mintegy szimbolikus vezetői lettek az 1960-as évek ellenkultúrájának, nyilvánosan kutatva a keleti miszticizmust, a tudatmódosító szereket és a forradalmi politikát.
Az együttes 1970-ben oszlott fel.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]
* 1 Történetük
* 2 1970-napjainkig: A The Beatles után
* 3 A stúdiómunka fejlődése
* 4 Filmek
* 5 Eredmények
* 6 Zenéjük
* 7 Érdekességek
* 8 Diszkográfia
* 9 Magyar nyelven megjelent könyvek
* 10 Külső hivatkozások
Történetük [szerkesztés]
Az Indra Club, ahol a Beatles először játszott miután megérkeztek Hamburgba
John Lennon 1956 nyarán alakította a Quarrymen nevű skiffle zenekart. 1957. július 6-án egy rendezvényen léptek fel és ekkor találkozott Paul McCartneyval, aki hamarosan csatlakozott hozzájuk. 1958-ban egy ifjú gitáros, George Harrison került az együttesbe, amely különböző neveken játszott. 1960-ban Hamburgba utaztak, ahol megállapodtak a The Beatles név mellett. Stuart Sutcliffe ekkoriban, 1960–61-ben szintén velük játszott, és hatással volt megjelenésükre, stílusukra. Menedzserként időnként Allan Williams vagy Sam Leach dolgozott velük, amíg 1962-ben Brian Epstein véglegesen át nem vette ezt a szerepet.
Segítségével szerződtek az EMI lemezkiadó Parlophone csoportjához. Az ekkor már két éve velük játszó, Pete Best nevű dobosukat elküldték a nagyobb gyakorlattal rendelkező Ringo Starr kedvéért.
A „Beatlemánia” Nagy-Britanniában kezdődött 1963. október 13-án: ekkor adtak televízió közvetítette koncertet a londoni Palladiumban. Hamarosan átterjedt az Egyesült Államokra, az Ed Sullivan Showban való fellépések hatására. A popzenekar világméretű szenzáció lett, órási rajongótáborral és dühödt támadásokkal a kulturális kritika és elismert előadók, mint Frank Sinatra részéről a zenéjüket (amelyet faragatlannak és zeneietlennek minősítettek) vagy megjelenésüket (botrányosan hosszú hajukat) illetően.
1964-ben a Billboard 100-as slágerlistáján az öt vezető helyet foglalták el; ezt a teljesítményt azóta sem sikerült senkinek sem megismételni.
A Beatles a JFK Repülőtéren, New Yorkban, 1964. február 7-én
1965-ben az MBE (Member of the Order of the British Empire; a Brit Birodalom Rendjének tagja) érdemrend ötödik osztályával tüntették ki őket, amely ugyan még nem jár lovagi címmel, de így is elég nagy vihart kavart. Szerintük ez nem is nekik járna, hanem menedzserüknek, miszerint MBE=Mr.Brian Epstein. Lennon és Harrison ebben az évben kezdtek kísérletezni az LSD-vel, McCartney 1966-ban követte őket. S később a Lucy in the Sky with Diamonds c. számukat be is tiltatták, mert úgy találták, hogy a dal kábítószerre buzdítja a fiatalokat.
Lennon egy óriási botrányt kiváltó interjúban kijelentette, hogy a kereszténység haldoklik, és hogy a „Beatles népszerűbb, mint Jézus” Később, a heves bírálatokat követően egy sajtótájékoztatón bocsánatot kért, mert a Beatles dalait tiltólistára tették az amerikai rádiók, a déli államokban nyilvánosan égették el lemezeiket és olyan radikális csoportoktól kaptak fenyegetéseket, mint a Ku Klux Klan.
Utolsó hivatalos koncertjüket San Franciscóban adták 1966. augusztus 29-én; ezek után a lemezekre koncentráltak. Kompozícióik és zenei kísérleteik megnövelték művészi elismertségüket, miközben megőrizték óriási népszerűségüket. Pénzügyi helyzetük azonban rosszabbodni kezdett menedzserük, Brian Epstein 1967-es halála után, és a zenekar kezdett szétesni. Utolsónak minősíthető koncertjük egy, az Apple stúdió tetején történő élő fellépés 1969 januárjában, amelynek a felvételei végül a Let It Be albumon jelentek meg. 1969-ben vették fel utolsó valóban közös albumukat, az Abbey Roadot (bár 1970-ben több, korábban felvett számot dolgoztak át és jelentettek meg a Let It Be lemezen) 1970-ben hivatalosan is feloszlottak és Lennon 1980-as halálával az újraegyesülés minden reménye elveszett. Ettől függetlenül történt egy „virtuális” egyesülés, mert 1995-ben két, eredetileg Lennon-felvételt, a „Free as a Bird”-öt és a „Real Love”-ot a Beatles egykori tagjai átdolgoztak, és megjelentették az egyéb, kiadatlan anyagokat tartalmazó albumukon és a kapcsolódó dokumentumfilmen, a „The Beatles Anthology” projekt keretében.
1970-napjainkig: A The Beatles után [szerkesztés]
Az Apple Records épülete a Savile Row 3 szám alatt
John Lennon szobra Liverpoolban
A zenekar hivatalos feloszlása előtt és után, mind a négy Beatle jelentetett meg szólóalbumot, beleértve Lennon John Lennon/Plastic Ono Bandjét, McCartney McCartney-ját, Starr Sentimental Journey-jét és Harrison All Things Must Pass-ét. Egyes albumaik tartalmaznak együttműködéseket alapító Beatles tagokkal; Starr Ringoja (1973) az egyetlen ami tartalmaz kompozíciókat, előadásokat a mind a négyüktől, habár külön számokban. Harrison megmutatta a szocio-politikai tudatosságát, és tiszteletet szerzett mikor megtartotta a Concert for Bangladesht New York City-ben, 1971 augusztusában, sok neves közreműködő muzsikustárssal, köztük az indiai szitár mester Ravi Shankarral.
Egy 1974-es kiadatlan jammelési szakaszon kívül (később a A Toot and a Snore néven vált ismertté) Lennon és McCartney nem rögzítettek együtt semmit.
Az 1975-ben a The Beatles szerződésének lejárata idején Az EMI-Capitollal, az American Capitol kiadó sietett pénzre váltani a rengeteg Beatles vagyonrészt, az csapat kreatív vezetőjétől, így kiadtak öt LP-t: a Rock 'n' Roll Musicot (összeállítás a gyorsabb számaikból), a The Beatles At The Hollywood Bowlt (részleteket tartalmaz két kiadatlan koncertről a Hollywood Bowlban), a Love Songst (összeállítás a lassabb számaikból), a Raritiest(összeállítás olyan számokból amiket nem adtak ki az USA-ban) és a Reel Musicot (összeállítás olyan dalokból amik a filmjeikben hangzottak el). Volt még egy nem EMI-Capitol kiadás isLive! at the Star-Club in Hamburg, Germany, 1962 címmel, ami a zenekar egy korai koncertjéről való felvétel a Star-Clubban, Hamburgban nem túl jó minőségű szallagon. Ezen feloszlás utáni LPk-ből csak a Hollywood Bowl LP-t hagyta jóvá mindegyik együttestag. Az eredeti brit CD-k amerikai kiadásán kívül 1986-ban, ezeket a Capitol American összeállítás LP-ket törölték a Capitol katalógusból.
1980. december 8-án New York City-ben Mark David Chapman lelőtte John Lennont,az őrült rajongó még napjainkban is börtönben van. A liverpooli "Imagine" emlékműhöz rengetegen járnak zarándokolni. 1981 májusában George Harrison kiadta „All Those Years Ago” című kislemezét ami Harrison Beatlesszel töltött idejéről szólt. Egy héttel Lennon halála előtt vették fel, Starr dobolt rajta, később újraszinkronizálták új szöveggel Lennon tiszteletére. Paul és Linda McCartney később közreműködtek mint háttérvokálosok a számhoz.
A BBC-nek sok Beatles felvétele van, főleg stúdióban készültek 1963 és 1968 között. Ennek az anyagnak a java adta az alapját az 1988-as rádió dokumentum sorozatnak a The Beeb's Lost Beatles Tapesnek. 1989-ben több kivágás a Beatles munkafolyamatból feltűnt a rádió sorozatban a The Lost Lennon Tapesben. Később, 1994-ben a legjobb BBC felvételeket átadták az Emi-nek aki kiadta őket Live at the BBC címen.
1988-ban a Beatlest beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Beiktatásuknak estéjén, Harrison és Starr jelentek meg átvenni a díjat, Lennon özvegyével Yoko Onóval és két fiával. McCartney távol maradt, és kiadott egy sajtónyilatkozatot amiben „fel nem oldott nehézségekre” hivatkozott Harrisonnal, Starr-ral és Lennon állapotával kapcsolatban. Szólóban Lennont 1994-ben, McCartney-t 1999-ben Harrisont pedig 2004-ben iktatták be.
A stúdiómunka fejlődése [szerkesztés]
A producer George Martinnak nagy szerepe volt sikereikben. Sokat kísérletezett, hogy előhozza a zenekarban rejlő lehetőségeket. Egy gyengébb producer rájuk erőltette volna nézeteit és meggátolta volna az általa felismert és bátorított tehetség érvényesülését. Korábbi munkáinak (például a skót zenét játszó Jimmy Sanddel vagy a parodista Goonékkal) köszönhetően nyitott szemléletű, kísérletező kedvű volt, aminek következtében az együttes sokat fejlődött. Mivel a Beatles tagjai rajongói voltak a Goon Shownak, Martin velük való kapcsolata nagy benyomást tett rájuk.
Népszerűségük csúcsán, az 1960-as évek közepén, két filmmel a hátuk mögött (Egy nehéz nap éjszakája és a Help!) az együttes befejezte a turnézást. Nem volt könnyű sok ezer sikoltozó rajongó előtt fellépni, akik rendszerint akkora zajt csináltak, hogy a zenét nem lehetett tőle hallani, ezért 1966-ban abbahagyták a koncertezést és a lemezkészítésre koncentráltak.
A folyamatosan új zenei hangzás keresése, kábítószerek hatása és a stúdiók technikai fejlődése olyan albumokat hozott létre, mint a mai napig klasszikusnak számító Revolver (1966) és Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band (1967). Különösen figyelemreméltóak az olyan felvételi „trükkök”, mint a hangszerkesztés, a szokatlan mikrofonelhelyezések, változó felvételi sebességek mellett, hogy addig a popzenében nem használt hangszerek jelentek meg lemezeiken, vonósok és rézfúvósok egyaránt, indiai hangszerek, mint a szitár, és elektronikus zenei alkalmazások, mint a mellotron és a szintetizátor.
Egyre nagyobb gondot fordítottak saját produkcióikra. Paul McCartney növekvő dominanciájának is szerepe volt azokban a feszültségekben, amelyek végül az együttes széteséséhez vezettek.
A népszerűség egyre terhesebb volt számukra és a The Beatles ("Fehér Album" megjelenésének idejére nagyon közel kerültek a feloszláshoz: a zenekar tagjai több számot egyedül vettek fel, Ringo Starr pedig a felvételek közepén két hétre eltűnt a stúdióból. 1970-re végleg búcsút mondtak egymásnak és mindegyikük megkezdte szólókarrierjének építését, változó sikerrel.
Lásd még: A Beatles stúdiómunkái
Filmek [szerkesztés]
Filmkarrierjük az Egy nehéz nap éjszakája című (többször a Marx fivérek munkáihoz hasonlított) 1964-es vígjátékkal kezdődött. Rendezője az a Richard Lester volt, aki a televíziós Goon Show-t is rendezte; ezt a filmet fekete-fehérben és dokumentumszerűen készítették. 1965-ben forgatták a Help! című, színes, fantasztikus filmet, egzotikus helyeken, témája egy James Bond-stílusú svindli körül bonyolódik. A Magical Mystery Tour az amerikai író, Ken Kesey LSD irányultságú busztúrájának hatására készült, de a kritika a brit tévébemutató idején, 1967-ben földbe döngölte. Mára a klasszikus kultuszfilmek közé emelkedett.
A Sárga tengeralattjáró című animációs film nem sokkal ezután készült, de maguk a zenekar tagjai viszonylag kevéssel járultak hozzá: egy élőszereplős epilógusban kaptak szerepet és négy új dalt is adtak, de ebből az egyik, az „Only A Nothern Song” a Sgt. Pepper egyik kimaradt száma volt. Ettől függetlenül a kritika ünnepelte a rajzfilm merész, innovatív grafikai stílusát és humorát, csak úgy, mint a filmzenét.
1969-ben forgatták a Let It Be-t, amely a csapat hanyatlásának dokumentuma; zenéje az azonos nevű albumon jelent meg, amit még az Abbey Road előtt vettek föl. Ez lett az utolsó lemezük, hosszas szerződéses huzavonával és Phil Spector producer kontármunkájával megspékelve. Érdekes momentum, hogy a filmért 1971-ben elnyerték az Amerikai Filmakadémiai Díját, ismertebb nevén az Oscar-t az eredeti dalbetétek kategóriában. Ám nem név szerint lett odaítélve a tagoknak a díj, hanem mint "The Beatles" lettek megnevezve győztesként. A díjátadón azonban nem voltak jelen, Quincy Jones ismert afro-amerikai zeneszerző vette át helyettük.
2007-ben megjelent Across The Universe musical-filmben 33 Beatles dal szólal meg, és a szereplők nevei is egy-egy dalból ismerősek.(Főszereplők: Jude/Hey Jude, Lucy/Lucy In The Sky With Diamonds). A film készítéséből az együttes tagjai nem vették ki a részüket, a stáblistán úgy vannak feltüntetve, mint a dalok szerzői.
Eredmények [szerkesztés]
Bár tagjai viszonylag rövid időt töltöttek együtt, a Beatles jó néhány világrekordot állított fel, melyeknek egy részét máig sem döntötték meg.
* A világ legsikeresebb előadói, miután az EMI becslése szerint több mint egymilliárd lemezt/CD-t/kazettát adtak el világszerte
* Ők kapták a legtöbb platinalem |
AJÁNLOM AZ OLDALT
